A bojli horgászatához a legkölünfélébb monofil és multifil zsinórokat használunk, valamint ezek kombinációját.De szükségünk van vízben oldódó, süllyedő, vízben több szálra bomló esetenként nem standard méretű, vastagságúakra, melyek mérete egy tekercsen belül is változhat, ezek az ún. "long cast" magyarul távdobó speciális bojlis zsinórok.
Főzsinórok:
A monofil zsinórok nagy előnye, a fonott zsinórokkal szembeni viszonylag nagy nyúlásuk.Mivel akasztáskor a horog, kevés kivételtől eltekintve, a hal alsó, puha szájába akad, így kevésbé roncsolja azt.
Ugyanakkor ez a nyúlás kifejezetten hátrányt jelent 100 vagy annál nagyobb dobástávolság esetén, a horogakadás kevésbé lesz megbízható.Viszont sokkal rugalmasabbak, mint a fonott zsinórok, ezért a dobástávolság monofil zsinór használata esetén jóval nagyobb lesz.A gyárak önkényesen adják meg a zsinór paramétereit, így az azonos miliméter számmal jelzett monofil és fonott zsinórok esetében szembetűnő a fonott zsinórok jóval nagyobb vastagsága.
A vastagságból adódó nagyobb súrlódás a dobástávolság jelentős csökkenéséhez vezet.A monofil zsinórok szakítószilárdsága jóval kisebb, vékonyabb falfelületük révén sérülékenyebbek, elvékonyodnak különösen a fárasztás végső szakaszában ez könnyen halunk elvesztésébe kerülhet!A fonott zsinórok vastagabbak, merevebbek, keményebbek, felületük jobban ellenáll kagylók, víz alatti akadók és más egyéb terepviszonyok mostoha körülményeinek.
Távdobáskor a 80, esetenként 140 gramm ólommal ellátott végszerelék, hihetetlen erővel vágódik a vízbe, ezen erőhatásokat a fonott zsinór jobban viseli.
A fent említett hátrányok kiküszöbölése végett terjedt el kétfajta zsinóregyüttes használata.A főzsinór egy-két kivételtől eltekintve mindig monofil, a dobóelőke a bot hosszának három-ötszöröse, illetve a végszerelék zsinór típusa mindig fonott. |